Kirándulás a fonyódi magaspart hullámain

A déli part tanúhegyeire, a két, csúcsosan megmaradt kúp tetejére kirándulunk, érintve a fonyódi magaspart látványos, romantikus sétányát Bélatelep reformkori villáival. Bár a helyiek már használták a magaspart nyújtotta kilátást, maga a terület sokáig lakatlan volt. A halászok jártak fel ide a vizet kémlelni, a Balatonon rajokban vonuló garda, népi nevén látott hal becserkészésére. A halászbokor éles szemű inas legénye, a “hegyenjáró” innen navigálta társait a gardák becserkészésére és körbekerítésére.

A kilátás és a jó levegő a kaposvári megyei tiszti főorvost, Szaploncai Manót annyira lenyűgözte, hogy tervbe vette, üdülőövezetet fog kialakítani a Vár-hegy északi oldalában. A 19. századi Bélatelepen a reformkori villák még szellősen, egymástól egészséges távolságban épültek. Ide vonult el alkotni Szinyei Merse Pál is két nyári idény alatt, és örökítette meg a magaspartot, a Balaton színjátszó hangulatait. Az itt megfestett közel tíz képének egyikén sem szerepel a legkézenfekvőbb és legmeghatározóbb látvány, a túlparti Badacsony, amit csak “nagy dögnek” hívott.

A Balaton-felvidék lágy formáit valóban aránytalanul nagy és terebélyes tömegével uralja a badacsonyi vulkán, ami a legnagyobb különálló platót alkotja az északi parton. A környező kecses vulkáni kúpokra hasonlítanak a fonyódi hegyek is, ugyanis eredetük hasonló. Itt is a tengeri üledékekre ömlő bazaltláva őrizte meg a környékről lekopott puha homokrétegeket, de már csak törmelékében maradt meg a vulkáni kőzet. Ennek megfelelően a Vár-hegyen álló kilátót bazaltkőből építették, utalva a rajta álló egykori várra. A somogyi erődítések részeként állt itt az Árpád-korban a gerendákból és földből épült palánkvár, aminek maradványait részben feltárták.