Két világ találkozásánál a Somogy rejtekén

Túránkon Somogy megye két arcát ismerjük meg: a nyugodt, legendákat őrző dombvidéket és a folyton megújuló, nyüzsgő Balaton-partot járjuk be. Mélyen a dombok között, egy meredek homokkőhát tetején találjuk Fehérkő várát, a középkori erődítés kopott, tarka falait. A szebb időket is látott, egykor díszes várat mély sánc, öreg fák őrzik. A megmaradt tarka falak struktúrája, a sűrű, öreg erdő csendje romantikus hangulatot ad a helynek. A lassan pusztuló csonka tornyok évszázadok bölcsességével tekintenek az alant nyüzsgő világra, a Kőröshegyi völgyhíd szüntelen zajjal zakatoló betonszalagjára.

Innen egy hosszú lépéssel elvegyülünk a somogyi erdők sűrűjében, ami még megmaradt az egykor határtalan rengetegből. A lankás hátak a Pannon-tó üledékéből alakultak ki a szél és a víz évmilliókon át ható munkája által. A lankásan hullámzó tájat az ember alakította tovább. A lapos hegytetők szántókkal és legelőkkel mozaikos foltjai között a meredekebb térszíneket faanyagot termő agrárvidék, az egykori erdők foltjai színesítik. Az egykor magfának meghagyott öreg tölgyekkel, hársakkal, az út mellett strázsáló, tiszteletre méltó matuzsálemekkel már csak elvétve találkozunk.

Érintjük a megye legmagasabb pontját, ami választóvonal utunk során. Előtte ugyanis a nyitott hátakról a Somogyi-dombság végtelenbe tűnő hullámait kémleljük, míg észak felé visszakanyarodva a Balatonba ereszkedő lankás gerincek és a víztükör felett beköszönő Balaton-felvidék a meghatározó látvány. A gerinc egy látványos pontján, a szabadtéri Nezde szoborparkban az ősmagyar vallás és legendák emlékeit látjuk fatörzsekbe faragva. A monda szerit Koppány vezér szelleme és földi maradványa nyugszik itt a dombok között.

Az erdők és dombháti rétek ritmikus váltakozása után, a régi és új világ között feszülő építészeti remekművet érintjük. A völgyet kettészelő Kőröshegyi viadukt, az autópálya gigantikus hídja. Ez  alatt, mint az új világ kapuján átlépve ereszkedünk a Balatonhoz. Itt már a Balatonföldvári parkerdő sétányán, padokkal, pihenőkkel sűrűn telehintett, fásított sávban érkezünk a város határába. A 7-es utat keresztezve a kilátóként is funkcionáló hajózási múzeum mellett kiérkezünk a magaspartra, ahol a Balaton tükre felett eltekintve ezer részletével tarkállik a balatoni riviéra, a vulkáni Tihanyi-félsziget hullámaival a középpontban. Innen már a szállodák, strandok és kikötők látványa a meghatározó, még ha tudatában is vagyunk, hogy a kelta sétánynak elnevezett peremút egy ókori erőd nyomait rejti. A reformkor emlékét idéző platánfák között érünk a vasútállomásra, ahonnan már a kikötő és a Balaton-part is kézzelfogható távolságra kerül, hogy kerek egészként a kereki kerekerdőből, a somogyi hullámzó hátak közül megérkezzünk a magyar tenger szüntelenül változó víztükréhez.