A varázslatos Somló titka

A szürke bazaltoszlopok felé egyre meredekebben nyújtózó, a pincék fehérre meszelt falával pettyezett, napfürdőző szőlősorok, a hegy csúcsára védően boruló erdőtakaró, ódon várfalak és csodálatos panoráma a dűlők között kígyózó utacskák szinte bármelyik pontjáról. A Marcal-medence síkjából már messziről nézve is kiemelkedő Somló önálló egyéniség, amit jól jelez, hogy nem tartozik egyetlen hegységünkhöz sem. A „Dunántúl remetéje” függetlenül és hetykén magasodik a környezete fölé; mintha megunta volna a távoli horizonton sorakozó rokonai, a Balaton-felvidék tanúhegyeinek társaságát, és szőlőmintás szoknyájában, bazaltsapkáját a fejébe csapva hosszú vándorútra indult volna távoli vidékek felé. Nem véletlen, hogy Antall József, a rendszerváltás utáni első miniszterelnök, 1991. június 30-án éppen itt, egy pohár somlaival ünnepelte az utolsó szovjet katona távozását, amivel Magyarország ismét szuverén állammá vált.

A Somlón szinte bármerre csavaroghatunk, az élmény garantált. A régi és új présházak között, a dűlők mentén bóklászva az idő is lassan andalog velünk. A rohanásnak itt tényleg semmi értelme – valamelyik pince teraszán, a lugas árnyékában juhfarkot kortyolgatni, és közben a szőlők terepasztalszerű mintázatában gyönyörködni többet ér, mint bármi áron kipipálni a környék összes nevezetességét. A csendes szemlélődésnek kedvező hangulatot az alapozza meg, hogy a Somlót többnyire elkerülik a Badacsonyt elözönlő tömegek, miközben a Balaton hiányáért kárpótol a tetejéről nyíló, a fekvésének köszönhetően egyedi körpanoráma.

Egy különleges borvidék

A 432 m magas Somló a Nagy-somlói borvidék, hazánk legkisebb, de egyik legkülönlegesebb borvidékének központja. Már a rómaiak is készítettek itt bort, Szent István pedig szőlőket adományozott az általa a Torna-patak mentén alapított apácamonostornak. Az ásványi anyagokban és savakban gazdag „somlai” (igen, így, mert a „somlói” nem bor, hanem édesség) a hagyomány szerint a nászéjszakák bora, amely elősegíti a fiúutódok nemzését, ezért a Habsburgok számára kötelező volt a fogyasztása. Jóllehet, ennek a legendának a valóságalapja bizonytalan, a bor minőségére már a középkorban kétségkívül nagyon ügyeltek. A korát megelőzően haladó, ökológiai szemléletű hegytörvény az idő előtti szüret mellett még a fák önkényes kivágását és a seregélyeket kordában tartó ragadozó madarak fészkeinek zavarását is tiltotta, egy 18. századi rendelet pedig 25 botütésre vagy 12 forintos pénzbírságra ítélte azt, aki vizezte a borát, vagy a pincéjébe máshonnan szállított bort somlaiként adta el.

Zircen 1742-ig patika sem volt, a betegeket ugyanis kizárólag somlaival gyógyították, úgy tartva róla, hogy „tej az öregeknek, méreg a gyermekeknek.” Manapság mintegy háromezren borászkodnak a borvidéken, az uralkodó fajta az olaszrizling; a legendás juhfarkot, az egyik legősibb magyar (bár a stájerek által is magukénak érzett) szőlőfajtát, valójában csak az 1960-as években, a Nivegy-völgyből telepítette vissza a helyi termelőszövetkezet, hogy kijátszhassa a nagyipari termelésben kötelező egységárat. A nevét a juh farkára hasonlító, hosszúkás fürtjével kiérdemlő juhfark illatos, de meglehetősen száraz bort ad, amely Hamvas Béla szerint „a bölcsek bora, azoké az embereké, akik végül is megtanulták a legnagyobb tudást, a derűt.” Egyik legnagyobb erénye, hogy a savtartalma késői szüret esetén is megbízhatóan magas, ezért akár hat-nyolc évig friss marad – sőt vannak, akik úgy vélik, a háromévesnél fiatalabb juhfarkot nem is érdemes fogyasztani.

A Somló elsősorban egyedi fekvésének és vulkáni múltjának köszönheti karakteres borait. Kemény bazalttakarója, amely körül az erózió később lepusztította az üledékes eredetű, kevésbé ellenálló felszínt, a kb. 6 millió évvel ezelőtt indult intenzív vulkáni tevékenység következtében alakult ki. Elsősorban ez felel a talaj kedvező adottságaiért, de az is fontos szempont, hogy a sötét bazalt éjszaka visszasugározza a nappal elnyelt hőt, egyenletesebbé téve a szőlő érlelődését. A Somlónak egyedülálló módon az északi, Doba felé eső oldala is alkalmas a szőlőművelésre, bár a déli, somlóvásárhelyi oldalon természetesen jobbak hozzá a feltételek.